Barsi Dénes (eredeti neve: Harcsa Dénes) (Jóka, 1905. július 7. – Dunaújváros, 1968. január 5.) József Attila-díjas (1962) író, újságíró.

Barsi Dénes, eredeti nevén Harcsa Dénes parasztcsaládban született 1905. július 7-én Jókán. 1926-ban tanítói oklevelet szerzett Debrecenben. Az oklevél megszerzése után 1927-ben a körösszegapáti református iskolához került mint helyettes tanító. Még abban az évben megválasztották kántortanítónak. Tagja volt az Országos és Bihar vármegyei Református Tanítóegyesületnek.

Később a Komádi melletti Dobaipusztán tanított. 1933-1935 között jelent meg a Komádi és Vidéke című lap, amely országos hírnévre tett szert. Barsi Dénes helyi tanító és író, Szabó Pál biharugrai író és Sinka István vésztői költő szerkesztette és írta. 1934-ben jelent meg Barsi első verse az újságban, ezután vált rendszeressé a vers rovat, amely közölte Sinka írásait és költeményeit, majd pedig Szabó Pál írásait. Ettől kezdve mondhatjuk a lapot a három bihari író lapjának. 1935 októberében megindították a Kelet Népe című folyóiratot. Az új folyóirat kiadását a három szerkesztő a Sebes-Körös hídján határozta el. A lapot Budapesten szerkesztették, majd 1938-ban egyesült a Válasszal. Később Szabó Pál lemondott kiadói jogáról Móricz Zsigmond javára.

Barsi rendszeresen írt cikkeket – főként parasztkérdésekről – a Magyar Élet és a Magyar Út című folyóiratokba. Részt vett a népi írók vitáiban és találkozóin. 1945-1946 között a fővárosban élt, a Parasztszövetség lapjának, a Magyar Parasztéletnek a szerkesztője. A Magyar Közösség koncepciós perében 1947-ben koholt vádakkal börtönbüntetésre ítélték. 1949-től a Tiszántúlra visszatérve napszámosként kereste kenyerét. 1957 után egymás után jelentek meg regényei a régi és az átalakuló falusi életről. 1961-ben Dunaújvárosbaköltözött, hogy a város társadalmának történetét megírja, de betegsége ebben már megakadályozta. 1968. január 5-én halt meg Dunaújvárosban

Forrás: Wikipédia

forrás: -Link-

1992-ben  alapította meg a Black-Out zenekart, 2003-ban meg a Kowalsky meg a Vega zenekart. Nős, 3 fia van.

 Forrás: Wikipédia

 forrás: -Link-

A debreceni Református Kollégiumban tanult, ugyanitt a Teológiai Fakultáson szerzett diplomát. Néhány évig a debreceni kollégium segédtanára volt (közben tanulmányait Angliában és Németországban egészítette ki), majd lelkész Szegeden (1886–1889), Nagyszalontán, Nagyváradon, 1903–25 között a Bihari Egyházmegye esperese. Háromszor választották meg a Trianon után alakult Királyhágómelléki református egyházkerület püspökének (1921, 1926, 1939), a román hatóságok azonban egyszer sem járultak hozzá beiktatásához. Az OMP Intézőbizottságának és a Bihari Múzeum Egyletnek volt tagja.

Cikkei, beszédei, prédikációi a Debreceni Protestáns Lapban, a Szegedi Híradóban, az Egyházi és Iskolai Szemlében, a Református Szemlében, a nagyváradi Szabadságban és a Reformátusok Lapjában jelentek meg.

 Forrás: Wikipédia

forrás:-Link-

Színi tanulmányait 1981-ben kezdte a Nemzeti Színház Stúdiójában. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1983 és 1987 között végezte Horvai István osztályában. A főiskola után a debreceni Csokonai Színház társulatához került, melynek 2004-ig volt elismert és népszerű tagja. 2001-ben színházi rendezőként is megismerte a közönség. A színészet mellett tanítással is foglalkozik. 2002 és 2006 között a Pesti Magyar Színiakadémianövendékeinek oktatott színészmesterséget. Az Etüd Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. Munkájáért hat alkalommal kapta meg Debrecen város nívódíját. Déryné-díjjal (1993), Jászai Mari-díjjal (1996) és Domján Edit-díjjal (2001) tüntették ki. Egy lánya van, Szarka Eszter Luca.

 Forrás: Wikipédia

forrás: -Link-

Négyéves korától tizennyolc éves koráig állami gondozásban nevelkedett. Általános iskoláit Zircen, Balatonkenesén, Sopronban végezte. Más lehetőség híján egy évig a győri Dísznövénykertész Szakmunkásképzőbe járt, majd munka mellett Egészségügyi Szakközépiskolát végzett Budapesten. Az Egészségügyi Főiskolát a korabeli lengyel-magyar oktatási csereprogram keretében Varsóban végezte Török János támogatásával. Az egészségügyben két évet dolgozott, majd két évig Forancsics Lilla keramikus mellett fazekasságot tanult. Az 1980-as évek közepe felé kezdett rendszeresen rajzolni és írni. Tollrajzokat készített és meséi jelentek meg. Expresszív, stilizált látásmódja, teremtő fantáziája és erős kompozícióteremtő készsége emelte őt különösebb előtanulmányok nélkül a profi képzőművészek szintjére. Az 1990-es évek elejétől rendszeresen jelentek meg illusztrációi cigány lapokban és más folyóiratokban. Az 1990-es évek végétől már olajjal fest és számos könyvet illusztrál, s az irodalomban a mesék mellett versekkel, novellákkal, elbeszélésekkel, kisregényekkel jelentkezik.

1988 óta szabadfoglalkozású művész, tűzzománcait, grafikáit, festményeit egyéni és csoportos kiállításokon méretteti meg. Szerepelnek képei a Roma Parlament állandó kiállításán, valamint a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében. Szinte valamennyi rajzában, grafikájában arcokat, alakokat mutat be, a szomorúságot, az örömet, a vágyat, a félelmet, az erős jellemet, stb. mind meg tudja jeleníteni színekkel, mintákkal, szimbólumokkal (leggyakoribb a kígyó).

A 2009-es Cigány festészet c. albumban megjelent grafikái és festményei:

• Harlekin (vegyes technika, papír, 20x29 cm, 1989)
• Elvágyódás (tempera, papír, 19x28 cm, 1990)
• Gyöngyhajú (vegyes technika, papír, 40x55 cm, 1990)
• Judith (tempera, papír, 27x41 cm, 1990)
• Kígyós Madonna (filc, papír, 39x47 cm, 1989)
• Amit szívedbe rejtesz (vegyes technika, papír, 19x30 cm, 1991)
• Az úton (vegyes technika, papír, 20x30 cm, 1990)
• Kígyólány (filc, papír, 20x29 cm, 1990)
• Vágy (vegyes technika, papír, 19x26 cm, 1990)
• Holdudvar (filc, papír, 25x35 cm, 1992)
• Félelem (filc, papír, 25x35 cm, 1992)
• Uralkodó (filc, papír, 25x35 cm, 1991)
  

Forrás: Wikipédia

Középiskolai tanulmányait Budapesten és Nagyváradon végezte (1906), s újságírói pályára lépett. Budapesti és debreceni lapok külső munkatársaként közölt riportjaival vonta magára Fehér Dezső figyelmét, aki a Nagyváradi Naplóhoz szerződtette (1912). Az I. világháború négyévi frontszolgálata után rokkantan került haza, a Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese 1920-ig, majd Hétfői Lap címmel lapot indít, melyből a Magyar Hírlap c. politikai napilap alakul. Megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi szerkesztője (1923-34), s 1936-tól az Ellenzék munkatársa. Közben új lapokkal próbálkozik, így Vasárnapi Lapok címmel képes társadalmi folyóiratot ad ki (1934-35). A II. világháború alatt a Gestapoelhurcolta. Hazatérve a kolozsvári Erdély, majd Igazság nagyváradi tudósítója nyugdíjazásáig (1954).

Már diákéveiben jelentkezett tudósításaival a Nagyvárad c. napilapban. Saját kiadásában megjelentetett Május c. elbeszéléskötetével irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a kommün nagyváradi időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tisza István-emlékünnepélyről. Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37). A deportált nagyváradi zsidók visszaemlékezéseiből szerkesztett műve (Porrá és hamuvá...), újságírói működésének krónikája (Ködön át) és egy első világháborús hadifogolyregénye (Fehér bestia) kéziratban maradt. Ady-emlékeit is csak 25 évvel halála után adták ki. Ezekből még életében Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről c. dokumentumgyűjteményében (Budapest, 1961-74).

Forrás: wikipédia